Kistályai borászkodás

2010. szept. 25, Etyek. Első etyeki utunk, tömegközlekedéssel. Hát nem jött be. Idiótán parkoló autósok, tömeg, bazári hangulat. A borok azért jók voltak. Igazából azért mentünk, hogy a Bolyki Janival tudjak pár szót beszélni, ami nem nagyon sikerült, mivel állandóan jöttek hozzá a kóstolni akarók. Mikor elhatároztam, hogy belevágok ebbe a borkészítésbe nem sejtettem, hogy mennyi apró részlettel kell majd foglalkozni, és döntést hozni. Rájöttem közben, hogy a kérdéseim szinte mind arra a kritikus időszakra vonatkoztak, amely igazából eldönti, hogy milyen bor születik majd. Ez a szürettől a hordóba töltésig terjedő pár hét. A szüretig elég egyértelmű; visszafogott metszés, hajtásválogatás, zöldmunkák, fürtritkítás, nagyjából mindenki ugyanazt csinálja (leszámítva most a biodinamikusokat). A hordóba töltés utáni tennivalók sem hagynak nagy teret az egyénieskedésnek, figyelni kell a kénszintet, minél kevesebbet nyúzni a bort, és persze várni, 9 hónapot, 1 évet, másfelet, kettőt, ennyi. Hanem az a pár hét, az kérdések tucatjait teszi fel; mikor szüreteljünk ? , a cukorra figyeljünk ?, a savra ?, a  pH-ra ? (Dula), a fenolos érettségre ? (Tóth István), kell e kénezni  a cefrét ?  (Jandl - nem, Bolyki - kicsit ), fajélesző - vadélesztő ?, kell e pektinbontás ?, mennyi ideig tartson az áztatás? , almasavbontás erjedés közben v. inkább a végén? , préselés kíméletesen, sehogy,  vagy erősen? Nagyjából ezeket kérdezem az elmúlt évben a borászoktól minden borfesztiválon, pincelátogatáson.