Kistályai borászkodás

Megvan a  borlabor eredménye. Szerencsére sokkal jobbak mint az én tavaszi vérvizsgálatom mutatói. Alkohol: 11.39, a borban, nem a véremben, cukor 0.9, vagyis szinte csontszárazra kierjedt a must. Titrálható sav 6,1, azt hiszem ez is elfogadható. A szabad kén mondjuk nagyon kevés volt, azt már pótoltam a hétvégén, valamint utántöltöttem a hordót, majd' fél liter hiányzott. Nagyon remélem, hogy ez csak a tölgyfadongák kezdeti intenzívebb folyadékfelvétele miatt volt, mert különben vehetem majd  töltögetéshez a noárgoldokat meg nemhallnemlátokat kartonszám.

A végeredmény

Október 31-én megvolt a préselés. 3 hétig tartott a 'maceráció', igaz a zajos erjedés abbamaradt kb. 10 nap elteltével. Nem tudom, hogy kiforrott e rendesen vagy a hideg beállta miatt állt le az erjedés. Kiderül, amint meglesz a borlabor eredménye. Szintúgy a kénszint, ami már hetek óta nem hagy nyugodni. A  hordót sikerült teletölteni, sőt még ezen felül is van kb. 20 liternyi bor, üvegben, zacskóban. Kell is majd töltögetéshez, fejtéshez, bár a fejtéssel kapcsolatban (is) még bizonytalan vagyok. Kell e egyáltalán, és ha igen, akkor mikor. Okt. 30-án voltunk az Orsolya Pincénél, Ostoroson, Ők nem nagyon fejtik, derítik, szűrik a boraikat, és mégis. Az Abrakadabra és a Tehéntánc....hát ha egyszer ilyen borokat tudnék csinálni. Orsolyáéknál a pincéban épp úgy erjesztőkádban volt még egy adag kékfrankos, mint nálam. Megkóstoltam, nagyon hasonlított az enyémre, remélem ez azt jelenti, hogy még nem csesztem el semmit. Érdekes, a Tarnóczi Zoli is azt mondta (sok más borásszal együtt), hogy minden  a szőlőben dől el, a pincében már csak elrontani lehet a dolgokat. Meglátjuk.

Sajnos csak az erjedés 4. napján tudtam beoltani a mustot az almasavbontóval. Három napig fűtöttem is a garázsban (garázsborászat, hehe), hogy legalább 15 fokos legyen a cefre. Mivel az alkoholos erjedés is tartott még, így nem tudom, hogy végül lement e az almasavbontás vagy sem. Kapott még a cefre kétszer 20-20 gr tápsót, remélem nem lesz sok. Próbáltam kénszintet mérni, sikertelenül. Most vagy az van, hogy túl sok kén van benne, vagy semennyi, mert amit beletettem, az eltünt, elforrt (inkább az utóbbira tippelnék). Felkerült a hordó a pincébe, ha minden jól megy 2 hét múlva préselés, hordóba töltés lesz. Elkészült a présfelújítás is , festés, dongacsere, szép lett.

OKtóber 9-én leszüreteltünk. Ötünknek tartott 2 óra hosszat, lett kb. 330 kg (amihez még szedtünk a nővérem szőlőjéből kb. 65 kg-ot), ez olyan  80 dkg-os tőkénkénti terhelés. Azt hiszem kicsit túlzásba vittem a fürtritkítást, jó minőséget akartam, na.  Azzal meg nem számolhattam, hogy  az idén mindenhol felére, harmadára esik vissza a termésmennyiség. Jövőre 1 - 1,5 kg-os terhelésre próbálok majd beállni. A cukor most is kb. 18-as, úgy látszik nem emelkedett múlt hét óta. Ládákba szedtünk, a  be nem érett és a rothadásnak indult részeket többnyire sikerült kivágni a fürtökből. Az egyik helyi gazda nagy teljesítményű zúzó-bogyózóján  küldtük át a szőlőt, épp ő is kékfrankost dolgozott fel. Érdekes volt, mikor kiengedte egy vödörbe a még csőben lévő saját cefréjét, majd jött az enyém, és a barnásszürke lé hirtelen szép pirosas-rózsaszínre változott. A színnel nem lesz gond, remélem. A hordókban lévő cefrét lefújtam vizes-kénes oldattal, nemhiába olvasok majd' egy éve hobbiborász blogokat. A 350 literes erjesztőkádba töltéskor aztán kiderült, hogy nem fér bele az összes cefre. Mindez úgy, hogy az egyik nagy műanyag hordó szét is törött miközben öntöttük a kádba a tartalmát, olyan 10 liternyi cefre ment ki a földre. Így most a nagy kád mellett egy kis 50 literes műanyag hordóban is erjed a cefre. Érdekes volt az állaga, sűrű, homogén, szinte kocsonyás massza, amiből próbáltam ugyan innivaló musthoz, rozéhoz lét kinyerni, de nem sikerült.  Az erjesztőkádat persze letakartam fátyolfóliával, az jobban megtartja a széndioxidot és távol tartja a muslincákat. Adtam a cefréhez hektónként 1 dl 5%-os törzsoldatot és pihentettem egy napot. Másnap történt a fajélesztős beoltás. Tudom, sokak szerint  természetes élesztővel lehet igazán szép és egyedi borokat csinálni, Kaló Imrét ki lehetne kergetni a világból egy tasak szelektált fajélesztővel, én mégsem akartam elsőre ezt bevállalni. Mivel az éjszaka elég hideg volt, ezért kb. 30-40 liternyi cefrét felmelegítettem olyan 50 fokosra, jó illata volt, ezt raktam hozzá a kádban lévőhöz. Először persze az élesztő-tápanyag került a kádba, 3x20g Uvavital). Aztán jött a fajélesztő ( 3x20g Uvaferm CM), ami állítólag hidegtűrő, remélem tényleg így van. Ha beindul a zajos erjedés, akkor a 3.napon beoltom majd a cefrét almasavbontóval (Uvaferm Alpha). Ezt a módszert Gál Lajos doktori disszertációjából loptam merítettem. Most várom az erjedés beindulásáról a híreket.

2010. október 2. Második próbaszüret. A cukor 18-as, ami elég jó, bár a tavalyi 21-es közelébe sem ér. Sajnos a sok eső miatt pár tömöttebb fürtön elindult a rothadás. Tavaly a csúcsminőségű termést a vaddisznók és az őzek ették meg. Most még csak a nyulak rágták le az alacsonyabban lévő fürtöket. Jövő hétvégén szüretelünk. Igazából szerettem volna várni október közepéig, de a rothadás miatt nem merek kockáztatni.

2010. szept. 25, Etyek. Első etyeki utunk, tömegközlekedéssel. Hát nem jött be. Idiótán parkoló autósok, tömeg, bazári hangulat. A borok azért jók voltak. Igazából azért mentünk, hogy a Bolyki Janival tudjak pár szót beszélni, ami nem nagyon sikerült, mivel állandóan jöttek hozzá a kóstolni akarók. Mikor elhatároztam, hogy belevágok ebbe a borkészítésbe nem sejtettem, hogy mennyi apró részlettel kell majd foglalkozni, és döntést hozni. Rájöttem közben, hogy a kérdéseim szinte mind arra a kritikus időszakra vonatkoztak, amely igazából eldönti, hogy milyen bor születik majd. Ez a szürettől a hordóba töltésig terjedő pár hét. A szüretig elég egyértelmű; visszafogott metszés, hajtásválogatás, zöldmunkák, fürtritkítás, nagyjából mindenki ugyanazt csinálja (leszámítva most a biodinamikusokat). A hordóba töltés utáni tennivalók sem hagynak nagy teret az egyénieskedésnek, figyelni kell a kénszintet, minél kevesebbet nyúzni a bort, és persze várni, 9 hónapot, 1 évet, másfelet, kettőt, ennyi. Hanem az a pár hét, az kérdések tucatjait teszi fel; mikor szüreteljünk ? , a cukorra figyeljünk ?, a savra ?, a  pH-ra ? (Dula), a fenolos érettségre ? (Tóth István), kell e kénezni  a cefrét ?  (Jandl - nem, Bolyki - kicsit ), fajélesző - vadélesztő ?, kell e pektinbontás ?, mennyi ideig tartson az áztatás? , almasavbontás erjedés közben v. inkább a végén? , préselés kíméletesen, sehogy,  vagy erősen? Nagyjából ezeket kérdezem az elmúlt évben a borászoktól minden borfesztiválon, pincelátogatáson.

Szőlőfelvásárlóm úgy döntött, hogy Thaiföldre költözik. Nem is lenne ezzel semmi baj, én is szívesen tölteném ott az időt, vannak ott jó merülőhelyek,  de sajnos  vitte magával  a tavalyi szőlőtermésem árát is. Sőt, úgy tudom, másokét is, így várhatóan nem fog hazatérni egyhamar.

Mondjuk különben is ihatatlan szarok voltak a borai. Gondoltam én ettől csak jobbat tudnék csinálni, így hát belevágtam. Indulási leltár: kb. 400 tőke kékfrankos szőlő az egri borvidéken, egy felújítandó prés (nagyszülői hagyaték) és egy kicsi pince, víz-villany nélkül. Ezekhez jött egy használt francia barrique hordó (5 v. 6 éves) megvásárlása a Bolyki Janitól.

2010. szeptember 18; megvolt az első próbaszüret, 16 -os cukor.  A fürtök szépek, egészségesek, úgy látszik nem volt hiábavaló a fürtritkítás, igaz nem augusztus közepén kellett volna csinálni. Majd jövőre.

 Hordóreparálás